Ki vagyok Én ?
Azt hittem magamról -hosszas önmegfigyelés és vizsgálódás után- hogy én egy őszinte ember vagyok. Önmagammal és másokkal is. Úgy véltem, nagyjából tudom, ki vagyok én.
De a bennem élő jobbik felem, a nem tudatos, de okos egy újabb szembesülés felé irányított.
Elém helyezte Szerec Tímea rajztanfolyamát. Én és a rajz? Ugyan. Én gyógyítok, reflexológus-természetgyógyász vagyok. Ahhoz teljesen elég ha „pálcikaember-szinten” fejezem ki magam.
De Tímea a maga megragadóan őszinte személyiségével és rövid de mélyre ható érveivel felkeltette érdeklődésemet.
„Ha beszélni tudsz, akkor énekelni is, ha járni tudsz, akkor táncolni is, ha írni, akkor pedig rajzolni is.” A társadalomban elfogadott, elfoglalt helyünk feltételez egy kialakított mesterséges én-képet, amit felvettünk, hogy beilleszkedhessünk, hogy legyünk valakik – akinek kevéske köze van a valódi, belsőleg megélt személyiségünkhöz. Ebből az ellentétből aztán különféle problémák adódnak, először lelki szinten. Hiszen legtöbbször nem önmagunkat éljük meg, ezért aztán nem is igazán érezzük jól magunkat bőrünkben. Hosszabb távon a lélek ingatagsága maga után vonzza testi síkon is a legyengülést, természetes fizikai védekező rendszerünk felborulását, ami ha nem ismerjük fel a problémánk valódi okát, óhatatlanul betegségek kialakulását eredményezi.
Ha csak panaszkodunk, siránkozunk, másokat hibáztatunk, rájuk vetítjük ki gondjainkat, viszont önmagunkat igazoljuk, megmagyarázzuk, miért nem vagyunk hibásak, helyzetünk sosem oldódik meg, újabb és újabb problémákat és betegségeket kapunk jelzésként.
Ahhoz, hogy személy szerint eljussunk ennek a gondolatsornak a végéig, és változtatni tudjunk az önmagunkról kialakított ön-képen, igen őszinte és alapos önmegfigyelést kell előirányoznunk magunknak. Ez a négy napos rajztanfolyam a maga sajátos technikájával kitűnő lehetőséget nyújt, hogy a dolgok mögé nézhessünk, és rálátásunk legyen gyengéinkre és valódi problémáinkra, meglássuk mennyire a megszokás és az elvárás uralja életünket.
Mikor a tanfolyamon új problémával szembesültem - konkrétan hogyan rajzoljak le valamit, amiről úgy véltem biztosan nem fog sikerülni, mert én ezt nem tudom – rá kellett jönnöm, hogy minden kihívás, feladat, nehéz új dolog csak egy tükör az életünkben, mely rákényszerít arra, hogy felismerjük és szembenézzünk a hamis valóságképekkel.
Egy híres impresszionista festő képét kellett lerajzolnunk. Önvédelmi rendszerem, az egóm rögtön csatába indult: „Micsoda felesleges időtöltés, minek neked rajzolni, ugorj fel és fuss el, ez úgysem megy neked. „Rákényszerítettem magam, hogy megkeressem ennek a gondolatnak a valódi okát, szembesüljek önbizalomhiányommal és önértékelési problémáimmal, és mikor kissé lenyugodtam, nekikezdtem a rajznak. Teljesen belefeledkeztem az új feladatba, a külvilág megszűnt, csak én voltam és a papír. Nem akartam gondolkodni, átadtam magam a bennem élő tudatalatti művésznek, ezáltal kinyílt valódi világom, valódi énem.
Már nem áldozat voltam, akinek ilyen butasággal kell megküzdenie. Egy ösztön voltam, egy megnyilvánulás, aki lerajzolta a képet, és belerajzolta saját magát- és még örömét is lelte a megoldásban. A végén egymás mellé tettük a képeket, mindannyian rácsodálkoztunk milyen jó mindegyik kép, és mégis mennyire más. A képek különféle érzelmeket fejeztek ki, volt akié szigorú , volt akié szorongó, csodálkozó, kételkedő, hitetlen, vidám, fiatalos. Beigazolódott tanárunk mondása: „Nem tudsz mást lerajzolni, mint amilyen most vagy belülről.”
Rajzunk szembesített minket jelenlegi érzéseinkkel, ezáltal rávezetve arra, ami foglalkoztat minket és ami őszinte önvizsgálattal a továbblépés lehetőségét nyújtja nekünk, hogy életünket egy magasabb minőségben élhessük meg mind lelki mind pedig fizikai szinten.
Úgy vélem, tisztább képet kaptam arról, ki vagyok én. Tapasztalataim beépültek, hiszen gyógyítói tevékenységem nem csak a test gyógyítására korlátozódik. A legtöbb ember igényli, hogy meghallgassák, ezáltal elkezdődik egy párbeszéd, ami óhatatlanul is az őszinteséghez és önvizsgálathoz vezet, ezzel is segítve a fizikai felépülést.
|