Maradnom kell

Oly könnyedén pihen elmém mélyén szellemem,

Ez a Föld már nem az én helyem.

Miközben a Földön oly nagy a nyomás,

Gondolataimat csak egy dolog hatja át:

Fenn, a magasban szárnyalás.

Oly sok minden van az életben, annyi édes dolog,

Egyetlen lélegzetvételt vagy szívdobbanást sem mulaszthatok.

Érzem a hívást, vágyam alig tartóztathatom,

De vannak ígéretek, melyeket be kell tartanom.

Bárcsak a szív húrjával megragadhatnálak titeket

És felemelhetnélek magammal utamon,

Fel, az ösvényre, mely az Örökkévalóságba vezet.

Egy hely, ahol a tiszta fehér fény és a szerető energia lakozik,

Ami után lelkem annyira sóvárog és vágyakozik.

De addig nem mehetek, míg nem tudom,

Hogy ti mind rendíthetetlenül jártok utatokon.

És addig még, maradnom kell.

( Ronna Herman )