Shaka-Rá a fényből jött és csillagporból született. Apja, Shaka-Ptah és anyja, Bastet-Rá még egyek voltak, és a fényben éltek nagy szeretetben. Szabadon jöttek-mentek társaikkal a csillagok között, elég volt egyet gondolniuk és ott termettek, ahol csak akartak.

Egyik alkalommal messzire jutottak, messzire a Forrástól, az egyetlen teremtőtől, ahonnan származtak.  Egy fehéres ködöt láttak maguk előtt, olyan volt, mint a kiömlött tej. Játékos kedvükben fejest ugrottak bele. Ahogyan lebegtek egyre beljebb a ködben, testük hullámzása mind jobban lelassult és csatlakoztak egy körhöz. Ez egy nagyon érdekes kör volt, egy erős, láthatatlan kéz tartotta fenn. A közepén egy nagyon fényes csillag világított, a körön pedig sötét csillagok keringtek Játszottak: egymást kergették miközben vidám táncukkal  saját maguk körül forogtak. Az egyik gyorsabban forgott, a másik lassabban. Olyan régóta és olyan hevesen viháncoltak, hogy elvesztették fényüket. Ekkor megkérték középen álló társukat, aki mindig is a legfiatalabb és legfényesebb volt köztük, adjon nekik a fényéből. A fényes csillag nem volt irígy, nemcsak fényt, de meleget is adott társainak, akik őt ezért elnevezték Napnak.

Shaka-Ptah és Bastet-Rá szeretettel üdvözölték a kedves Napot és csillagport hoztak neki ajándékba. A jószívű Nap szétszórta a csillagport sötét társaira, akiket bolygóknak nevezett el. A bolygók között volt egy, aki titokban a Nap kedvence volt, tőle a harmadik a körben, neki kicsivel több csillagport adott. Ez a bolygó nagyon hálás volt ezért és elkezdett játszani a csillagporral. Előbb csak szétfújta, dobálta, majd összegyűjtötte, kupacokat épített belőle, elsimította aztán megint szétválasztotta és másként összerakta. Addig játszott, kísérletezett vele, amíg a porból hegy lett, és sivatag, és szikla és legvégül pedig víz. Ez a bolygó ettől nagyon szép lett, a Nap el is nevezte őt Földnek. Amikor Shaka-Ptah és Bastet-Rá látták mivé lett a Föld, milyen érdekesek a hegyei, milyen szelídek a síkságai, milyen messzire kéklenek tengerei, nagyon megszerették őt. Visszatértek társaikhoz és sokáig meséltek nekik a Földről, akit a sok, kéken csillogó víz miatt csak úgy emlegettek: a Föld, a gyönyörű Kék Bolygó. Olyan sokat beszéltek-meséltek róla, hogy a többi fényszülött is szerette volna megnézni. Shaka-Ptah és Bastet-Rá pedig már nagyon-nagyon vágyakoztak a Föld után. Szerették volna kipróbálni, milyen lehet belemerülni a kék vízbe, érezni a szelet, ahogy leszárítja a vízcseppeket, szerették volna érezni, ahogy a sivatag homokja melegíti lábukat, és szerették volna kezükkel megérinteni a hegyek hideg szikláit. Engedélyt kértek a Forrástól, minden létező megalkotójától, hogy sok-sok csillagport vihessenek magukkal a Földre. Nemsokára el is indultak társaikkal, akiket a gondolatuk erejével elrepítettek a Naphoz. A Fényből Jöttek ámulva nézték messziről a Földet. Sokan azt gondolták, ők is szeretnék megérezni a bolygó érintését, de voltak olyanok, akik inkább a Nap mellett maradtak.

Shaka-Ptah és Bastet-Rá a sok-sok csillagport, amit magukkal hoztak, megtöltötték fényükkel és szeretetükkel, és néhány társukkal együtt leküldték a Földre. A Föld nagyon örült az újabb ajándéknak, és addig formálta a Fényből Jötteket, míg végül testet adott nekik. A Fényből Jöttek ettől fogva embereknek nevezték magukat. Így született meg Shaka-Rá is a Földön.